2011. június 19-én jártunk Gyomaendrődön ahol megtekintettük a műemléki védettség alatt álló gazdaházat, mely 1864-ben épült. A tájházban megismertük a paraszti lakásbelsőt a jellegzetes endrődi szőttes gazdag mintavilágát, valamint a korszakra jellemző gazdálkodási eszközöket.

A ház a maga megjelenésével klasszicista, nyugodt stílusú, amit az épület méltósága, a tiszta, vakítóan fehér falak, a homlokzat timpanonjának díszítése is mutat. Az épület hossztengelyével néz az utcára. Az "ablak alja" - ahogy az endrődiek mondják, "sorompós", vagyis előtornácos. Ez az oszlopos tornác vonul végig a ház elején is. A tornác tartóoszlopait Erdélyből úsztatták le a Körösön, amikor a ház épült. 1945 előtt Endrődön jobbára mezőgazdaságból éltek az emberek, a falu lakóinak több mint a fele tanyán gazdálkodott.

A tájház vállalkozik arra, hogy megőrizze, és az érdeklődőknek megmutassa azokat a tárgyi és szellemi kincseket, amelyeket az endrődi parasztemberek hordoztak. A tájházra a szarvasi kövesút mellett "Múzeum" útjelző tábla hívja fel a figyelmet. A ház falai vályogból vannak, a szobák alja földes. Minden bútor, textília, amit a tájházban találunk, endrődi ember keze munkája, a házat magát is falubeli mesterember készítette. A "nagyház" (utcai szoba) berendezése tükrözi a század eleji nagy létszámú családok életvitelének kellékeit, akkoriban általában 6-8 gyerek született minden családban. Az asztal körül van a saroklóca, ez volt a férfiak helye, ha bent voltak a szobában. Mindezt a falon lévő pipatórium, az obsitos levél, a katonakép bizonyítja. Az asszonyok inkább a kemence körül üldögéltek és fontak. A gyerekek kedvenc tartózkodási helye a kuckó volt. Középtájon van a sublót, rajta a szentély. Ezt a szokást legtovább a középparasztok tartották meg: a szentély a tanyáról sokszor nehezen elérhető templom funkcióját töltötte be. A tájház szentélyében az örökmécses mögött van egy olyan Mária szobor is, amelyet 1837-es kolera óta őriz a lakosság. A saroklócával szemben a vetett ágy, a falon szentképek, köztük az endrődi jellegzetesség, az úgynevezett "koszorús kép". Az ágy lábánál kézzel faragott bölcső, benne egy szépen hímzett keresztelő pólya és terítő. A pólya mellett tulipános láda. Az ajtó mögött van a "vacokágy" vagy "vetetlen ágy", felette a téka, benne igen régi bibliákat őrzünk: az egyik 1836-ból való. A kemence mellett vasfogas, rajta ruhaneműk: slafrok, rokolya, vizitke, bajka. A gondolkodószéket az asztal mellé állítottuk. A tehénganajjal mázolt földön "asszonyszőtt" pokrócok. Mindenütt rend, tisztaság van, nyáron igen jól lehet hűsölni a nagyházban.

A pitvarban berakott sparhelt, tálas, sublót, vizespad, középen egy András-keresztes asztal. A falra konyhai edények kerültek, olyanok, amelyek őrzik a legősibb népi motívumokat. Pl. a madár motívuma megtalálható tálcán, terítőn, de az életfa motívum is rajta van fazekakon, butélián, szúszéken. Sok szép, ősi motívumot őriznek a pitvar falára kirakott vajformák is.

Az úgynevezett "tiszta szoba" (kisszoba) csak módosabb parasztházaknál volt. A fő helyen itt a pohárszék és a tornyosra vetett ágy látható. Büszkék vagyunk az asztal mellett található fiókos kanapéra és a kézzel faragott székre. Ebben a szobában őrizzük a legrégebbi tulipános ládánkat is. Az asztalon a mángorló, az ágy lábánál a sokféle színes selyemkendő mesél a régi világról.

A kamrában találhatók fazekak, köcsögök, szilkék, szakajtók, kupák és még sok-sok régi eszköz. Érdekes látnivaló a kamra falába vájt "titoklyuk", ennek a helynek rekviráláskor volt jelentősége. A külső kamra rendkívüli értékeket őriz: régi kézműves mesterségek szerszámait, és azokat a házilag előállított kézi szerszámokat, amelyek a parasztemberek találékonyságát és bölcsességét bizonyítják (kézzel faragott körzők, egykarú emelők, stb.).

A színben egy kocsi van a tartozékaival, egy lovasszánkó, és egy lóval működtetett daráló. Az Alföldön híresek voltak az endrődi mesterek által készített és vasalt lovas kocsik, ezek egyikét Ópusztaszeren is megcsodálhatjuk. a mi tájházunkban ezeknek a kocsiknak a leggyakoribb változatát, a tulipános kocsioldalt láthatjuk. Az istállóban jászol van, és azok a szerszámok, amelyeket itt tartottak: vakarók, viharlámpa, hátikas, stb. Ide tettük a falu másik jellemző szerszámát, a kubikostalyigát is. A tájház udvari kerítése téglafal. Erre azért vagyunk büszkék, mert a téglák egy része monogramos: beleégették annak a nevét, aki a téglát vásárolta. Több olyan téglánk is van, amiben Endrőd felirat olvasható.

Felhasznélt irodalom:
http://www.iranymagyarorszag.hu
http://www.utazzitthon.hu/gyomaendrod-latnivalok.html

KÉPGALÉRIA